Pápaválasztás után: merre tovább, katolikus egyház?

Az új katolikus egyházfő által követett lehetséges utakról és egyben a pápajelöltek kapcsán az egyház jövőjéről készített elemzést a Faktum, azután, hogy a konklávé múlt héten Robert Prevost amerikai bíborost választotta új pápává.

Mint írják az első sajtóértékelések arról szólnak, hogy aki XIV. Leó alapvetően elődje útján kíván haladni, de inkább hajlik a kompromisszumkészségre a bíborosi kollégiumot és az egyházat megosztó kérdésekben. 

A legnagyobb érdeklődést kiváltó téma a szexuális visszaélések kezelésének kérdése, amellyel kapcsolatban két pápajelölt, Pietro Parolin és Luis Antonio Tagle bíborosok is kritikák kereszttüzébe került. A Bishop Accountability nevű szervezet szerint Parolin megakadályozott egyes vizsgálatokat, Tagle pedig nem hajtott végre hatékony reformokat a Fülöp-szigeteken, noha erre komoly szükség volna a szigetország hatalmas katolikus közösségében. 

– emlékeztetett a portál. 

Míg egyesek üdvözölték a laikusok meghívását a szinódusba, addig mások attól tartanak, hogy a kezdeményezés gyengíti a klérus tekintélyét és az egyház hagyományos struktúráját, illetve olyan irányok felé mozdítja a katolicizmust, amely szemben áll a klasszikus tanításokkal. E téren az új pápa minden jel szerint elődje útját kívánja folytatni.

A pápaválasztás során felmerült a Vatikán hatalmi struktúráinak reformja is. Egyes bíborosok a pápai tanácsadó testület létrehozását szorgalmazzák, hogy kiegyensúlyozzák a különböző régiók és irányzatok befolyását. 

Ahogy az elemzés írja, a felmerült kérdésekben természetesen nem lehet egységes táborokat fölrajzolni, ám jól látszik, hogy a sajtó szereti a média-fogyasztók számára könnyen érthető narratívák mentén latolgatni az esélyeket. 

E felosztás szerint Ferenc pápa örökségének folytatói azok a jelöltek lennének, akik a pápa által megkezdett reformok folytatását szorgalmazzák, így tovább vinnék a szinodalitással kapcsolatos reformokat, továbbra is erős fókuszt helyeznének a társadalmi perifériákra és a társadalmi igazságosság kérdéseire. 

Ebbe a csoportba szokták sorolni a már említett Luis Antonio Tagle bíboros, és a szintén említett Pietro Parolint, a Vatikán államtitkárát, aki Ferenc pápa diplomáciai irányvonalát képviselte. Velük szemben sorakozott föl a hagyományőrző, konzervatív irányzat. Hangadóik egyike Robert Sarah guineai bíboros, aki a liturgia hagyományos formáinak visszaállítását támogatja. 

A Kongói Demokratikus Köztársaság bíborosa, Fridolin Ambongo pedig

A Faktum szerint mások nem a hagyomány és az újítás, hanem a hívek fogyatkozása, illetve gyarapodása mentén szeretnék kialakítani az egyház jövendő fókuszát. A katolikus egyház növekedése ugyanis jelentős mértékben Afrika és Ázsia területein tapasztalható, aminek kapcsán okkal vetik föl egyesek, hogy az új pápának afrikainak kellene lennie. 

Ahogy az elemzés emlékeztet, az új egyházfő Ferenc pápa egyik legközelebbi munkatársa volt, akit éppen Ferenc hozott Rómába, nevezett ki bíborossá, majd tett meg a püspököket kijelölő szervezet befolyásos vezetőjével.

A szakértők szerint a laikusokat bevonó szinódusok gyakorisága az új pápa alatt is megmarad, és a szegények és elesettek támogatásában is követi elődjét, megválasztásához azonban szükség lehetett arra, hogy szimbolikus kérdésekben (például a latin mise szigorú korlátozásának lazításában) engedjen a konzervatív szárnynak.

Mint megjegyzik, a konzervatív bíborosok sikeresen akadályozták meg, hogy a radikális szárny valamelyik emblematikus alakja kerüljön a pápai trónra, ehelyett a ferenci örökség olyan ápolóját választották meg, aki 2013-ban szót emelt az Írással nem összeegyeztethető életmódok médiában tapasztalható dicsőítése ellen. 

Nyitókép: Tiziana FABI / AFP